Lábfej...

A héten már megint elestem, mit elestem, egyszerűen elzuhantam. Mint a legprofibb padlófényezőgép, úgy dörgöltem végig a 4-es Combino padlózatát...  A három királyfik, akik most szerencsére ló nélkül voltak, így kénytelen utaztak a villamoson, és akik talpra állítottak engem, nem akarták elhinni, hogy minden rendben van..., nálam. Ezért aztán én is gondolkodóba estem, hogy tényleg, minden rendben van nálam? Aztán ma délután rádöbbentem, hogy nem igazán: azért esem el ilyen gyakran, mert az utóbbi években, rendre a fejemmel akarok járni, és a lábammal gondolkodni. Pedig valahogy vissza kell állítsam az eredeti szerepleosztást, mert úgy tűnik, a fejem mintha nem lenne elég fürge lábnak, a lábam viszont kifejezetten nehézkesen gondolkodik... :D