Gyönyörű
dolog történt velem az imént! Az utcán egy kétségbeesetten - hol a
farka körül, hol meg csak úgy fel s alá - rohangáló formás kis
szőrcsomót láttam meg. Szemmel láthatóan teljesen reményvesztetten
keresett valakit szegény, nyilván a gazdáját. Ahogy odahajoltam hozzá ,
azonnal sikerált neki a lábam közé akadnia, majdnem el is hasaltam
miatta a flaszteren, mert a nyakában lógó póráza, az ideges és
tanácstalan pörgés-forgásától a bokámra csavarodott.
És akkor..., akkor megtörtént a csoda! A kezemmel a póráza felé nyúltam, ő ezt látva egy szempillantás alatt megnyugodott és leült. Mélyen a szemembe nézett, majd, amikor egy határozott mozdulattal megfogtam, felemeltem a földről a pórázt, ő füleit felcsapva, farkát az égnek mutatva büszke tartással egy kurta vakkantással jelezte: mehetünk! Amiből aztán természetesen nagy rohanás lett, mert ez a kis kutya most azonnal tudni kezdte, merre is van az arra, amerre neki haza kell szaladnia.
Már a Móricz Zsigmond térnél loholtunk, amikor egy idős bácsi hangos kiabálására a kiskuty' ismét rám nézett és úgy megrántotta a pórázt, hogy rögtön tudtam, megérkeztünk.
Én már elég régóta nem sétáltam végig ilyen boldogan a Karinthyn hazafelé. Tudtam, nálam akkor, abban a pillanatban nyilvánvalóan csak ketten voltak, lehettek boldogabbak: az okos kis szőrcsomó, na meg a sírva hálálkodó bácsika ott, a körtér sarkán.
És akkor..., akkor megtörtént a csoda! A kezemmel a póráza felé nyúltam, ő ezt látva egy szempillantás alatt megnyugodott és leült. Mélyen a szemembe nézett, majd, amikor egy határozott mozdulattal megfogtam, felemeltem a földről a pórázt, ő füleit felcsapva, farkát az égnek mutatva büszke tartással egy kurta vakkantással jelezte: mehetünk! Amiből aztán természetesen nagy rohanás lett, mert ez a kis kutya most azonnal tudni kezdte, merre is van az arra, amerre neki haza kell szaladnia.
Már a Móricz Zsigmond térnél loholtunk, amikor egy idős bácsi hangos kiabálására a kiskuty' ismét rám nézett és úgy megrántotta a pórázt, hogy rögtön tudtam, megérkeztünk.
Én már elég régóta nem sétáltam végig ilyen boldogan a Karinthyn hazafelé. Tudtam, nálam akkor, abban a pillanatban nyilvánvalóan csak ketten voltak, lehettek boldogabbak: az okos kis szőrcsomó, na meg a sírva hálálkodó bácsika ott, a körtér sarkán.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése